A sikeres főpróba után ettől az embertől nem áll távol, hogy népirtást rendezzen. Töröknek gondolnia kellene magára, hogy amikor Orbán és bandája bíróság elé kerül, az álelemző propagandisták is ott végezhetik: akik a diktátort fényezik, egy bűnszervezetnek falaznak, azok bűntársak. Török az Orbán farpofái közt eltűnt politológusok egyik legképmutatóbb képviselője, aki nyerészkedésből járat le egy szakmát.
(...)
Orbán Pesten nagy szájjal uszít a muszlimok ellen, aztán New Yorkban azt is letagadja, hogy az iszlámnak köze lenne a népvándorláshoz. Miközben az Iszlám Állam gyilkol Szíriában. Mindenki felelős, Amerikát most csak »nemzetközi politikaként« emlegeti. Európa is, amely a menekülteket befogadja, szemben vele, aki Pesten elvitatja még azt is, hogy ezek menekültek, de New Yorkban már együttérző velük. Azt mondja róluk, hogy »országaik rossz kormányzásának áldozatai«. Említést sem tesz arról, hogy ezek az országok éppen olyan tetü rendszereket működtetnek, mint az övé. Orbán szerint nem a népirtó rezsimekkel van baj, hanem azzal, hogy nem jól csinálják. Nem kormányoznak olyan jól, mint ő. Elfeljti, hogy ő az elején jár annak, aminek Aszad a végén.
Török ezt a mocsok magatartást emeli az egekbe, a gátlástalanságot politikai erénynek nevezve.
S ha már New Yorkról van szó, tegyünk említést a magyarok súlyos aránytévesztéséről. Azon nem csodálkozunk, hogy Magyarország legnagyobb tudományos tekintélye nem Albert Einstein, hanem az antiszemita összeesküvés-elméletek elmebeteg terjesztője, Drábik János. Ma már kormányzati szinten beszélnek nyíltan vagy burkoltan »háttérhatalomról«, amit még soha senki nem látott, egyetlen tagját megnevezni nem képes. A magyarok népirtó rezsimek helyett Amerikát teszik felelőssé a világ bajaiért, az orosz propagandacsatornák hazugságait visszhangozva.”